Legnagyobb "parám" szimplán a halál. Nem a puszta
ténye, hanem az az ismeretlenség és kiszámíthatatlanság, amit önmagában rejt.
Mindemellett legjobban attól félek, hogy halálom az emberi élethez méltatlan,
és szenvedéssel teli lesz. Hiszek abban, hogy mindenki úgy hal meg, ahogyan
élt, és ebből kiindulva magát a méltóságteljes élet elérésében folytatott
"küzdelembeli" kudarctól tartok – egyenlőre – a legjobban. A
"para" jelentését pedig visszavezetném az eredeti szóra, amiből
keletkez(het)ett – paranoia – annyival módosítva definícióját, hogy olyan
szorongásos félelem, ami saját magunk egy életen át tartó üldözéséből
táplálkozhat.
Gy., 23 éves
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.