Elég
közhelyes dologtól félek. Attól, hogy nem leszek boldog 2-5-10-30 év múlva, meg
hogy most olyan emberrel élek, aki nem elég kreatív nekem, nem hozzám való, és
ezzel ezt az időt is "elfecsérlem". Ez annak a rovására is mehet,
hogy nem fogok szülni, és egyedül maradok idős koromban…
Szerintem azt,
hogy ki mennyire parás: örököljük és gyermekkorunkból hozzuk magunkkal a
felnőttkorba. Pl. ha egy anyuka fél a bogaraktól: sanszos, hogy a gyereke is
félni fog tőle, hisz ezt látja. Anyukám is ilyen, de én igyekszem tenni ellene.
Félek például a pókoktól, de ha látok egyet, akkor igyekszem valahogy összeszedni
(nem megölve), és kivinni.
Aggaszt
az is, hogy lemaradok dolgokról. Gyerekkoromban és tinédzserként nagyon sok
mindent nem tettem meg, amiről csak én tehetek, hisz a lehetőségem megvolt.
Félek, hogy "Pató Pálos" vagyok. Szerintem ez a legnagyobb parám.
A., 30 éves
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.