#24 Mi teremtjük újjá

Amitől én félek, az maga a félelem. A félelem lesben áll, és alattomosan támad: egyszerre megbénít és ezzel teljesen tönkreteszi azt a helyzetet, amiben éppen vagyok. Ilyenkor lefagyok, rágörcsölök a dolgokra. És közben attól is parázom, hogy a többi ember látja rajtam, mi történik éppen.

Mindez régen kezdődött, alsó tagozatos koromban, amikor egyszer versszavalás közben rám tört és összeszorította a torkomat. Abban a helyzetben teljesen megnémultam, később én lettem az osztályelőadásokon az állandó magnófelelős.

De úgy gondolom, a félelem csak egy nagyon rossz reakció az élet ismerős vagy ismeretlen dolgaira. Ahogyan megtanultunk félni, úgy el is tudjuk hagyni azt. Meg kell próbálnunk mindig a jót újjáteremteni.

E., 35 éves