#28 És amikor már minden sínen van, ő egyszercsak kidob

Hogy félek-e a jövőtől? Nem félek: jön, aztán elmúlik. Igaz, lesznek benne morbid dolgok, például az, hogy meghalok. Vicces. Szóval formálhatom a jövőmet kedvem szerint, kitűzhetek célokat, dolgozhatok értük. Amitől mégis félek, az egy váratlan, extrém helyzet, ami mindent megváltoztat. Például elkezdek egy új életet egy idegen országban, az ott élő szerelmem mellett, és amikor már minden sínen van, ő egyszercsak kidob. Akkor mit csináljak? Éveket vesztettem emiatt az életemből. A jövőtől tehát nem félek, de azért néhány dolog benne para lehet.

B., 20 éves

#27 Csak limitált példányszámban szaladgálnak Igazik a világban?!

 

Az egyik legnagyobb félelmem, hogy nem leszek elég tehetséges abban a szakmában, amit hamarosan tanulni fogok. Mi lesz, ha kiderül, hogy mégsem vagyok elég kreatív ehhez? A másik pedig az, hogy egyedül maradok – lesz-e nekem egyszer olyan, hogy "igazi"? Vagy csak limitált példányszámban szaladgálnak Igazik a világban, és csak a szerencsések találkoznak a sajátjukkal? Vagy már találkoztam vele, csak nem vettem észre?!

Aztán vannak még a kisebb paráim. Például rettegek az orvosoktól, leginkább a fogorvosoktól. Nem egyszer előfordult már, hogy a váróban sírva fakadtam, mert annyira féltem... Vagy ha egyedül vagyok itthon éjszaka, akkor teljesen paranoid leszek, és csak a kutyámmal együtt merek kimenni a konyhába egy pohár vízért. De a legirracionálisabb az, hogy félek a lichthofoktól. Sötét, mély, és ki tudja, hogy milyen állatok laknak az alján.

Zs., 25 éves

 

#26 Legnagyobb parám szimplán a halál

Legnagyobb "parám" szimplán a halál. Nem a puszta ténye, hanem az az ismeretlenség és kiszámíthatatlanság, amit önmagában rejt. Mindemellett legjobban attól félek, hogy halálom az emberi élethez méltatlan, és szenvedéssel teli lesz. Hiszek abban, hogy mindenki úgy hal meg, ahogyan élt, és ebből kiindulva magát a méltóságteljes élet elérésében folytatott "küzdelembeli" kudarctól tartok – egyenlőre – a legjobban. A "para" jelentését pedig visszavezetném az eredeti szóra, amiből keletkez(het)ett – paranoia – annyival módosítva definícióját, hogy olyan szorongásos félelem, ami saját magunk egy életen át tartó üldözéséből táplálkozhat.

Gy., 23 éves