Sokszor amikor boldog vagyok, megijedek magától a boldogságtól: tudom, hogy nem tart örökké, és egyszer valami miatt megint szomorú leszek. Ilyenkor aztán rögtön önmagamtól és a saját pesszimizmusomtól kezdek parázni, hiszen ahelyett, hogy élvezném a saját örömömet, már a jövőn agyalok. Legjobban pedig a szeretteim elvesztésétől félek. T., 28 éves
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.