Kapcsolat, munka, saját értékrend: minden területen attól félek, hogy nem vagyok elég. A rosszabb napokon tényleg mindenben gyengének érzem magamat - ilyenkor igazából önmagamtól kéne meg szabadítani. Talán ezt nevezik megfelelési kényszernek. Ilyenkor szeretném átlépni a saját árnyékomat (és esetleg meghallgatom az Árnyékdalt a Mozart!-ból).
A legjobb szándékom szerint nem nézek horrorfilmet, se sorozatgyilkosos krimit. Ha mégis előfordul, napokig bennem él: éjjelente felkapcsolom az összes lámpát és felébresztem azt, aki mellettem alszik, hogy együtt nézzük meg: van-e valaki gonosz a lakásban?
M., 34 éves
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.