Hogy mi a legnagyobb parám?
Ha arra gondolok, hogy megvakulok. Azért
para ez nekem, mert képekkel dolgozom, a szemem az egyik legfontosabb
munkaeszközöm; mindent megnézek, így őrzöm a világot is az elmémben. Olyannyira
fontos számomra a vizualitás, hogy képekben is beszélek, hisz így tudom a
leginkább kifejezni az érzéseimet és gondolataimat. Elgondolni azt, hogy
egyszer majd csak a nagy sötétség lenne körülöttem: na, az a para! Persze
becsöppen minden nap 1-2 kisebb para az életembe, olyan dolog, amitől felmegy
az adrenalin, de megoldom. Mindenki életében vannak ezek a kis parák: az
enyémben, a tiédben, mindenkiében és megoldjuk mindannyian ezeket az apró,
mindennapi kihívásokat és megmérettetéseket. Akkor pedig, ha már leküzdötted az
összes félelmedet: az nagyon, de nagyon jó érzés!
Zs., 28 éves
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.