#13 Csak úgy váratlanul, a semmiből jön

A para számomra egyfajta belső szorító kis görcs a gyomrom legmélyén. Nem tudsz vele mit csinálni. Csak úgy, váratlanul, a semmiből jön. Aztán megy, ugyanúgy. Legtöbbször csupa olyon dologtól alakul ki, amit nem tudok befolyásolni, de annál nagyobb hatással van rám. Amolyan "szerencsétlen" veletlenek, illetve mások lustaságából, figyelmetlenségéből vagy rosszindulatából keletkezett bosszantó helyzetek. Ilyenkor pedig parázhatok a családom, a szeretteim, a feladataim, a kitűzött céljaim vagy akár az egeszségem miatt is. De mostanában leginkább az nyomaszt, hogy itt lenne az ideje egy igazán nagy, jelentőségteljes dolgot összehozni és ezen sokszor elgondolkodom.

O.,  27 éves